Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend vázsonyi templom és kolostor együttese még romjaiban is a későgótikus egyházi építészet kiemelkedő alkotása. Ma már nehéz elképzelni a 16 m belmagasságú, hálóboltozatos, mérműves ablakokkal és gazdag felszereltséggel ellátott, Szent Mihály arkangyal tiszteletére felszentelt templomot és a hozzá tartozó kolostor együttest, mely virágkorában 20 – 25 Pálos szerzetesnek adott otthont. Építésének ideje az 1470-es évek elejére tehető, erre utal az 1483 – ban kelt alapítólevél, melyben már épülőben lévő kolostorként szerepel. Az alapítólevél tartalmazza Kinizsi Pál és Magyar Balázs akaratát, mellyel kinyilvánítják szándékukat, „ö és családja üdvösségére” kolostort alapítanak. A kolostor, rövid fennállása során, az alapítóktól és a környékbeli nemesektől számos adományban részesül. Falvak, halastavak, malmok, egyéb birtokrészek lehetővé teszik a kolostor működését.

Az alapító Kinizsi Pál halála után, (akit végakaratának megfelelően itt temetnek el) özvegye, Magyar Benigna további adományokkal támogatja a kolostort. A kolostor virágkora Benigna halálával és a török hadak közeledtével véget ér. Veszprém 1552 – es elfoglalása pedig végképp megpecsételi sorsát. A környék földesurai, a devecseri Csoronok, a gyulafirátóti Gyulaffyak, a vázsonyi Horváthok megsemmisítenek minden nagyobb építményt, melynek védelméről nem tudnak gondoskodni.  1552 májusának végén, a pálosok minden tiltakozása ellenére, előbb kifosztják, majd felrobbantják a vázsonyi kolostort is. ”amikor Veszprémet a török megvette, úgy pusztult el. Az urak rájöttek és porrá hányatták a klastromot, a tálodival és városlődivel együtt, félvén attól, hogy a török beléjük száll.” A kolostor további pusztulását a Kinizsi vár megerősítéséhez, majd a falusi házak építéséhez elhordott kövek tették majdnem teljessé. Rómer Flórisnak köszönhetjük, hogy e kiemelkedő műemlékünkből ma ennyit láthatunk. „Bírom a jelenlegi főtekintély szavát, miszerint ezen utolsó maradványok megőriztetnek, hogy az útókor legalább tudhassa, hol állott a híres pálosok Kinizsi alapította klastroma.”

 A romjaiban is impozáns romok feltárását és konzerválását az 1950-es években Éri István és Sedlmayr János végezte.

 A kolostorral kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források)

A vázsonyi Pálos kolostor történetével és feltárásával számos tanulmány, újságcikk, valamint idegenforgalmi tájékoztató foglalkozik. Az alább felsoroltak a főbb forrásokat ismerteti.

  • Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi intézetekre.
  • Kisbán Emil: A magyar pálos-rend története. Bp. 1938. I.
  • Éri István: Nagyvázsony Corvina – Pannónia kiadó Bp.1969.
  • A nagyvázsonyi pálos kolostor leletei. Magyar Műemlékvédelem. 1959-60.
  • Beszámoló a nagyvázsonyi pálos kolostor helyreállításáról. Műemlékvédelem. 1961.
  • Molnár István: A magyarországi pálosok „Zöld Kódex”-ének Veszprém megyei regesztái. (VMMK. 1972. 11.
  • Koppány Tibor: A nagyvázsonyi pálos kolostor romjainak konzerválása. Magyar Műemlékvédelem. 1961-62.
  • Későgótikus építészeti emlékek a Balaton-felvidéken. VMMK. 1964. 2.
  • Papp Szilárd: A nagyvázsonyi pálos kolostor. Művészettörténeti Értesítő 1995.
  • A királyi udvar építkezései Magyarországon 1480-1515 Budapest 2005
  • Karczag Ákos: Pálos kolostorromok a Balaton-felvidéken.  Várak, kastélyok, templomok 2005. 5.